Érezted már igazán pocsékul magad?
S persze, hogy éppen szerda reggel volt, s ha tetszett, ha nem, be kellett menned dolgozni...
Hogyan rendezed a magánéleti problémáidat?
Milyen hatással van ez a munkádra?
Amennyiben Neked sem megy könnyen, akkor érdemes elolvasnod Bűdi Gábor, értékesítési tréner írását!
Az elmúlt években szinte minden vállalkozásban találkoztam egy súlyos és megoldhatatlannak látszó problémával. Azzal, hogy a munkatársak a családi, személyes problémáikat behozták a munkahelyükre. Ez kényes kérdés. Mondhatjuk-e az embereknek, hogy „Ne hozd be!”. Meg tudod-e csinálni, hogy amint belépsz a munkahelyedre, elfelejted minden problémádat, és jókedvvel belevágsz a napi teendőidbe?
No, járjuk körbe ezt a témát, hátha találunk rá valamilyen megoldást.
Képzeld el, hogy egy utasszállító repülőgép kiváló pilótája egy este hazamegy a lakásába, és ott találja a feleségét meztelenül, félreérthetetlen testhelyzetben egy ismeretlen férfival. A pilóta élete egy pillanat összeomlik. Őrjöngve bevágja maga mögött az ajtót, és egész éjszaka az utcákat járja, egyre nagyobb szomorúsággal. Megvirrad, és ekkor eszébe jut, hogy a déli órákban munkára kell jelentkeznie, mert 2-kor indul a Párizsi járattal. Bemegy dolgozni, és el is repül Párizsba. Nyugodt lennél azon a Párizsi járaton utazva? Ha rendelkeznénk azzal a különös képességgel, hogy lássuk a pilóta gondolatait, akkor azt láthatnánk, benézve a pilótafülkébe, hogy nem csak a pilóta ül ott, hanem ott van vele a meztelen felesége is, sőt egy szőrös kigyúrt testű, szintén meztelen férfi, de ott vannak a gyerekei is, akik szomorúan üldögélnek a szüleik válása miatt, de ott láthatnánk a pilóta anyját is, aki éppen arról prédikál, hogy : „nem meg mondtam, hogy vedd el azt a cédát!”.
Nos, ez a pilóta lehet, hogy kiváló szakember, és az életed nyugodtan rábízhatod, de ebben az esetben nem egy pilóta vezeti a repülőgépet, hanem egy felszarvazott férj, egy összetört apa. A pilótában megbíznánk, ha repülőgépet kell vezetni, de egy őrjöngő férjben?Képzeld el, hogy egy munkatársunk egy este hazamegy, és ott találja a szeretett anyósát, aki elkezdi a szokásos módon szekálni: „Milyen egy szerencsétlen alak vagy Te, még egy normális lakást se tudtál összehozni, mindig mondtam a lányomnak, hogy csak bajt hozol rá, bla-bla-bla”. A munkatársunk egész este dúl-fúl magában, alig alszik és vadul gondolkodik, hogy milyen változatos formában tudná kiirtani az anyósát. Másnap reggel bejön dolgozni, és az egyik kollégája szól neki, hogy: „nekem is csinálnál egy kávét?”. Erre ő – akinek még mindig a terrorista anyósa jár a fejében – visszaszól: „Az édes anyukádat ugráltasd, majd ő csinál neked kávét!” Puff neki. Nem biztos, hogy jó napja lesz.
Ugye meg tudod érteni, hogy az embereknek vannak problémáik. Meg tudod érteni, ha egy férfi szerelmi bánatában túl sokat iszik? Igen, meg tudjuk érteni. De azt is megérted, ha ezután kocsiba ül, hogy megleckéztesse a feleségét, és ittasan frontálisan belerohan egy vétlen autóba, amiben egy család meghal?
Az a helyzet, hogy vannak személyes problémáink, -kinek nincsenek – de sajnos, ezek a problémák újabb ás újabb problémákat hoznak létre, ha nem vagyunk hajlandóak kezelni. Hiszen az anyósa miatt rosszkedvű munkatársunkat csak egy hajszál választja el attól, hogy a viselkedése miatt hazaküldjék, arról nem is beszélve, hogy a munkatársai sem fognak neki örülni.
Az az ember, aki nincs ott a munkahelyén csak úgy tesz, az sokkal könnyebben hibázik. Viszont ez a hibája már másokat is veszélyeztet. Egy óriási repülőgép-anyahajó kormányosa több ezer ember életével és sok millió dollárral játszik. Nem mindegy, hogy mit csinál. Megengedheti magának azt, hogy a személyes problémái miatt tragédiát okozzon? Odaállhat a kormány mögé, ha érzi, hogy nem tud másra gondolni, mint a beteg kisfiára? Felmentik a bíróságon, ha azt mondja, hogy azért okozott tragédiát, mert a beteg kisfiún járt az esze? Megértik majd, mint apát, de nem mentik fel a bűne alól. És hogy fog majd a halottak hozzátartozóinak a szemébe nézni. Persze nem kell ilyen sarkos példákban gondolkodni. Képzeld el, hogy egy megrendelés felvevő nincs 100 %-osan a posztján. Kicsit ott van a figyelme a tartozásain, hogy rossz a kocsija, hogy este is összekapott az anyjával stb.stb. éppen ezért elkerüli a figyelmét az, hogy a megrendelő 100 kg. sajtot rendelt, és ehelyett rutinból, - ahogy szokta – 100 guriga sajtot rendel és szállíttatja ki, ez viszont már 150 kg. Nem nagy gond, de okoz kb. 40 db. felesleges telefonhívást, hogy helyrehozzuk a dolgot, egy ici-pici bizalomvesztést a megrendelő részéről, sztornó számlákat, némi idegeskedést, plussz feleslegesen megtett 18 km-t a kocsival, hogy visszamérjük és leszedjük a felesleges árut a kocsiról, és azt hogy 3 ember később megy haza a családjához. Nem nagy ügy.
Nos, azt gondolom, hogy mindenkinek a saját felelőssége az, hogy megkíméljen másokat a saját problémáitól. Én személy szerint megértem azt a munkatársat, aki vét egy ilyen apró hibát, de a feleségem és a gyerekeim már nem. Nekik az ígértem, hogy otthon leszek időre, sőt az ügyfél is megérti a hibát, hiszen ő is hibázik. De még egy-két ilyen alkalom és a nagy-nagy megértése mellett úgy rúg ki minket a beszállítói körből, hogy öröm nézni.
A fentiek miatt az a javaslatom, hogy állapodjunk meg a következőben: Tilos behozni a cégbe az embereknek a személyes problémáikat. Ha valaki úgy érzi, hogy nem tudja ezt megoldani, akkor még mindig jobb, ha szól erről a vezetőjének és kéri, hogy mentse fel arra a napra, mint az, hogy odaáll dolgozni, de igazándiból nincs is ott. Mert így mindenképpen bizalomvesztés éri. Azt gondoljuk, hogy ott van és dolgozik, közben nem is. Állapodjunk meg továbbá abban, hogy ha valaki kárt okoz másoknak a hibáiból kifolyólag, akkor jóvá kell tennie ezt. Nem hiszem, hogy nem hibázunk. Viszont ha hibázunk, akkor helyre kell hozni.
Remélem elég finoman fogalmaztam.
Gáborról még több, itt!
Nos, ez a pilóta lehet, hogy kiváló szakember, és az életed nyugodtan rábízhatod, de ebben az esetben nem egy pilóta vezeti a repülőgépet, hanem egy felszarvazott férj, egy összetört apa. A pilótában megbíznánk, ha repülőgépet kell vezetni, de egy őrjöngő férjben?Képzeld el, hogy egy munkatársunk egy este hazamegy, és ott találja a szeretett anyósát, aki elkezdi a szokásos módon szekálni: „Milyen egy szerencsétlen alak vagy Te, még egy normális lakást se tudtál összehozni, mindig mondtam a lányomnak, hogy csak bajt hozol rá, bla-bla-bla”. A munkatársunk egész este dúl-fúl magában, alig alszik és vadul gondolkodik, hogy milyen változatos formában tudná kiirtani az anyósát. Másnap reggel bejön dolgozni, és az egyik kollégája szól neki, hogy: „nekem is csinálnál egy kávét?”. Erre ő – akinek még mindig a terrorista anyósa jár a fejében – visszaszól: „Az édes anyukádat ugráltasd, majd ő csinál neked kávét!” Puff neki. Nem biztos, hogy jó napja lesz.
Ugye meg tudod érteni, hogy az embereknek vannak problémáik. Meg tudod érteni, ha egy férfi szerelmi bánatában túl sokat iszik? Igen, meg tudjuk érteni. De azt is megérted, ha ezután kocsiba ül, hogy megleckéztesse a feleségét, és ittasan frontálisan belerohan egy vétlen autóba, amiben egy család meghal?
Az a helyzet, hogy vannak személyes problémáink, -kinek nincsenek – de sajnos, ezek a problémák újabb ás újabb problémákat hoznak létre, ha nem vagyunk hajlandóak kezelni. Hiszen az anyósa miatt rosszkedvű munkatársunkat csak egy hajszál választja el attól, hogy a viselkedése miatt hazaküldjék, arról nem is beszélve, hogy a munkatársai sem fognak neki örülni.
Az az ember, aki nincs ott a munkahelyén csak úgy tesz, az sokkal könnyebben hibázik. Viszont ez a hibája már másokat is veszélyeztet. Egy óriási repülőgép-anyahajó kormányosa több ezer ember életével és sok millió dollárral játszik. Nem mindegy, hogy mit csinál. Megengedheti magának azt, hogy a személyes problémái miatt tragédiát okozzon? Odaállhat a kormány mögé, ha érzi, hogy nem tud másra gondolni, mint a beteg kisfiára? Felmentik a bíróságon, ha azt mondja, hogy azért okozott tragédiát, mert a beteg kisfiún járt az esze? Megértik majd, mint apát, de nem mentik fel a bűne alól. És hogy fog majd a halottak hozzátartozóinak a szemébe nézni. Persze nem kell ilyen sarkos példákban gondolkodni. Képzeld el, hogy egy megrendelés felvevő nincs 100 %-osan a posztján. Kicsit ott van a figyelme a tartozásain, hogy rossz a kocsija, hogy este is összekapott az anyjával stb.stb. éppen ezért elkerüli a figyelmét az, hogy a megrendelő 100 kg. sajtot rendelt, és ehelyett rutinból, - ahogy szokta – 100 guriga sajtot rendel és szállíttatja ki, ez viszont már 150 kg. Nem nagy gond, de okoz kb. 40 db. felesleges telefonhívást, hogy helyrehozzuk a dolgot, egy ici-pici bizalomvesztést a megrendelő részéről, sztornó számlákat, némi idegeskedést, plussz feleslegesen megtett 18 km-t a kocsival, hogy visszamérjük és leszedjük a felesleges árut a kocsiról, és azt hogy 3 ember később megy haza a családjához. Nem nagy ügy.
Nos, azt gondolom, hogy mindenkinek a saját felelőssége az, hogy megkíméljen másokat a saját problémáitól. Én személy szerint megértem azt a munkatársat, aki vét egy ilyen apró hibát, de a feleségem és a gyerekeim már nem. Nekik az ígértem, hogy otthon leszek időre, sőt az ügyfél is megérti a hibát, hiszen ő is hibázik. De még egy-két ilyen alkalom és a nagy-nagy megértése mellett úgy rúg ki minket a beszállítói körből, hogy öröm nézni.
A fentiek miatt az a javaslatom, hogy állapodjunk meg a következőben: Tilos behozni a cégbe az embereknek a személyes problémáikat. Ha valaki úgy érzi, hogy nem tudja ezt megoldani, akkor még mindig jobb, ha szól erről a vezetőjének és kéri, hogy mentse fel arra a napra, mint az, hogy odaáll dolgozni, de igazándiból nincs is ott. Mert így mindenképpen bizalomvesztés éri. Azt gondoljuk, hogy ott van és dolgozik, közben nem is. Állapodjunk meg továbbá abban, hogy ha valaki kárt okoz másoknak a hibáiból kifolyólag, akkor jóvá kell tennie ezt. Nem hiszem, hogy nem hibázunk. Viszont ha hibázunk, akkor helyre kell hozni.
Remélem elég finoman fogalmaztam.
Gáborról még több, itt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése