Hogyan lett az asztalterítőből iroda?

Az iroda születése
Modern világunkban az iroda igen fontos helyszín, hiszen a mai munkavégzés lényegében az irodákban zajlik. Irodákból irányítják a vállalatokat, a politikai életet, a gazdasági változásokat és fejlesztéseket ill. a globális folyamatokat. 
A munkavégzés olyan helyszínei is, mint pl. az orvosi rendelő vagy a tanári szoba, valamint a közösségi terek, pl. előcsarnokok, repülőgépek vagy kávézók is irodákká válnak. 
De hogyan is született meg az iroda? Hogyan jött létre és hogyan változott az idők során? 

A kolostor
Az iroda történelme abban a kolostorban kezdődött, ahol Szent Jeromos szerzetes K.u. 400 körül latin nyelvre fordította az Ótestamentumot. A következő évszázadokban sok kolostorban másolták a latin szöveget – a Vulgátát – amely napjainkban is érvényes, hivatalos Biblia-szöveg. 
A kolostorok egyben vállalkozások is. Vallási, szociális és gazdasági "termelőegység", amely anyagi és szellemi javakat állít elő. A régi papirusz- és pergamentekercsek leírásával és lefordításával, valamint a bennük foglalt gondolatok továbbadásával, a kolostor az antik kultúra őrizőjévé vált. 

Az iroda három tényezője 
Kezdettől fogva három tényező határozta meg az irodát: a könyv, az asztal és a tér. Egymásra épülő elemek, amelyek a hozzájuk tartozó, formájukat tekintve az idők során változó irodai eszközökkel - papír, tinta, radírgumi, bőrvédő, tintatartó, festék és toll -, a mai napig az irodai munka "szerszámait" alkotják. Még akkor is, ha időközben a számítógép vált a legfontosabb eszközzé. 

A könyv 
Az iroda alapja a könyv. A könyvnek tartófelületre és térre van szüksége. A könyv a nyugati világ kulturális fejlődésének igen fontos kiindulópontja. A könyvtekercseket követő megjelenési formája a római kódex. A kódex hajtogatott, egymásra fektetett, lazán összefűzött pergamenlapokból áll. Könyvet kötni a szerzetesek csak a papír elterjedése után, a 13. században tudtak. A szöveget kézzel írták, az oldal első kezdőbetűjét pedig díszesen festették. A fedőlap fából készült és bőrrel vagy pergamennel vonták be, majd művészien díszítették. 

Az asztal 
Az iroda feltalálása egyet jelent az asztalterítővel letakart asztal feltalálásával. Az asztal egykor nem volt más, mint két bak és egy rájuk fektetett deszka. A szerzetesek kétféle módszert ismertek arra, hogy a drága könyvborítót a sérüléstől megkíméljék. Az egyik módszer szerint az asztallap és a könyv közé kendőt terítettek – ez volt a "burra" – amelyből a "buro" (=iroda) szó származik. A másik módszer abból állt, hogy öt szöget vertek a könyvtáblába, és így akadályozták meg azt, hogy a könyvborító a durva asztallappal érintkezzen. A szögek egyben a borító díszítésének részét képezték. Csupán a 13. században került az asztalokra ferde asztallap. 

A tér
A harmadik tényező a tér. Ezt kezdetben írószobának, latinul scriptoriumnak nevezték, a scribere=írni szóból kiindulva. Végül mégis "burra" lett a neve, vagyis a helyiség, amelyben a könyveket készítették, arról a terítőről kapta a nevét, amelyet az asztal és a könyv közé helyeztek. 
Először a 17. században nevezték a "burrával" leterített asztalt "buro"-nak, azaz irodának, a 19. században pedig már azt a helyiséget illették ezzel a névvel, amelyben a filccel borított asztal állt. Az elnevezés ötvözi a teret és az asztalt. 

Az iroda
A 13. században átalakul a középkori feudális társadalom. 
A tudomány, amely korábban a Szent Iratok vallásos tartalmát támasztotta alá, felfedezi az embert körülvevő, észlelhető világot, és a természet, az erkölcs, a biológia és az érzéki megtapasztalások felé fordul. Szigorúan különválasztja a vallást és a filozófiát, újrarendezi őket ill. új módszereket és tudást fejleszt ki, amelynek segítségével az emberiség egy évszázaddal később jelentős áttörést valósít meg.
Irodai tapasztalataik és tudásuk miatt szerzetesek dolgoznak a királyi udvarban és a polgári vállalkozásokban. A 13. századtól kezdve a könyv és az asztal olyan összetartozó páros, amely a tanulás, a tudomány és szervezés eszközeként óriási befolyást gyakorol a nyugati kultúrára. 
A hivatásos írnokokkal létrejön az iroda, mint önálló térbeli egység – még akkor is, ha ez időben még nem így hívják. 
A 13. században megnő az érdeklődés a tanulás és a tudomány iránt, magyarázatok születnek a Szentírás szövegeihez, ugyanakkor egyre gyakoribbak a személyes, egyéni látásmódot tükröző írások, és ezzel kezdetét veszi egy új korszak, a reneszánsz. Az iroda szakít egyházias jellegével, és megnyílik az út a modern világ felé. 

Mit tanulhatunk a kolostoroktól? 
A kolostorok nagy érdeme a kultúra és társadalom iránti mély elkötelezettségük. A szerzetesek és az apácák hitéleti tevékenységet folytattak, ugyanakkor megőrizték az antik kultúra vívmányait. Ilyen értelemben az irodai munka a kezdetektől fogva nem más, mint kulturális tevékenyég, a kultúra érdekében végzett munka. Érdekes módon a kolostorok mindig akkor volt sikeresek és akkor fejlődtek "jómódú vállalkozásokká", ha volt egy belső szabályzatuk, regulájuk. Ekkor ugyanis a kolostor életét egy egységes elképzelés irányította, ami a közösségi életet – vita communis – szabályozta, és csapatmunkát eredményezett. A csapatmunkában, a racionális életvezetésben, a fegyelmezett irodai munkában, és a társadalom, a természet és az ember iránti elköteleződésben a kolostorok társadalmi felelősséget vállaltak. Ebben voltak ők igazán sikeresek és példaképei a modern polgári világnak.

Forrás: bene.com